Fogápolás

Száj és fogápolás

Az ajkak és a fogak ápolását mindig is nagyon fontosnak tartották. Erről tanúskodik a következő idézet: „Szájunk legszebb adománya: kedv a dalra, borivásra, csókot adni kedvesünknek ajakára.” (Wilbelm Müller)

A legrafináltabb kendőzés, festék sem használ semmit, ha a szájunk ápolását elhanyagoljuk. A nő bája, a férfi vonzóereje nem utolsósorban az ajka és a fogai szépségétől függ. Amikor valaki beszél, nevet vagy énekel, minden figyelem a szájára összpontosul. Kari Köstlin tübingai filozófus fő művében, az 1862-ben megjelent ,,Esztétiká"-ban, terjedelmes fejezetet szentelt a szájnak. Még azokat a hangféleségeket és hangszíneket is felsorolta, amelyeket az ember szájával létre tud hozni. Mindezek után elcsodálkozhatunk azon, hogy Köstlin a szájjal foglalkozó értekezésében egy szóval sem említi a csókot. Talán azért, mert agglegény volt? A mindennapos kozmetikához hozzátartozik a száj ápolása. A száj higiéniáját egészségügyi okokból sem szabad mellőzni.

Az ajak

Hogyan ápoljuk ajkainkat? Íme egy néhány jó tanács! Aki egész napon át rúzsozott ajakkal jár, este annak is okvetlenül el kell távolítania a festéket. Kenjen az ajkára egy kevés lemosó krémet, egy ideig hagyja rajta, hogy kifejthesse hatását, aztán a festék feloldódott maradványait papír zsebkendővel, kozmetikai kendővel szedje le. Ügyeljen rá, hogy a tisztítást mindig kívülről befelé végezze - sohasem fordítva, mert az ajakrúzs könnyen rádörzsölődhet az arcra, és makacsul rátapadhat a bőrére.
A sápadt ajak vérellátása megjavul és üde színt kap, ha naponta masszírozza. Erre igen alkalmas a puha fogkefe vagy egy dörzstörülköző. Egy perc elegendő. Azon kívül még ma is jó szolgálatot tehet a nagymama receptje: kenje be ajkát egy kevés mézzel (ez igen jó hatású a vérellátásra), és hagyja rajta, hogy zavartalanul hasson - megfelelő időpont erre esetleg az esti tévénézés. De ez alatt ne nyalogassa le a mézet! Utána zsírozza be az ajkát.
Ne engedje, hogy az ajka rossz, szeles időben kicserepesedjék. Erre is érvényes: megelőzni egyszerűbb, mint gyógyítani. Mielőtt kimerészkedik a hidegbe, a szélbe (téli sportolás), védekezésképpen kenjen ajkára ajakírt. Ha nem volt elővigyázatos, és ezt elmulasztotta, segít a gyógykenőcs. Kenjen meg egy gézlapocskát ilyen kenőccsel, és elalvás előtt illessze ajkára. Reggelre az ajka ismét ép és egészséges.
Zavaróak lehetnek az ajkon képződött bőrfoszlányok. De helytelenül cselekszik, ha fogaival próbálja lerágni őket. A bőre beszakadhat, és ráadásul fertőződhet is. Inkább kenjen a szájára egy kevés zsíros krémet, masszírozza be a zsiradékot, eközben szorítsa össze és mozgassa ide-oda az ajkát.

Az „uborkaszezon" idején ne feledkezzék meg a jól bevált, régi házi szerről: nedvesítgesse meg az ajkát uborka lével, és hagyja rajta, hogy beszívódjon. Olyan puha lesz tőle az ajka, mint a bárányfelhő.

A csók ősrégi szokás. Eredetileg bizonyára a termékenységnek volt a jele, amely szorosan összefüggött a termőföld áldásaival. Erre emlékeztetnek még a tavasz- és az aratási ünnepek régi csókhagyományai. A május királynője mindenkit megcsókolt, aki szembejött vele, hogy az esztendő termékeny legyen. Az aratási ünnepeken csóktáncok voltak szokásban, ilyenkor a párok megcsókolták egymást. Angliában örökzöldből, almából és narancsból kötött füzéreket akasztottak föl, és fényforrást állítottak a közepébe - ez volt az úgynevezett „kissing bush", a „csókbokréta".
Az ókorban az istenségeket kézcsókkal köszöntötték. Egykor Spanyolországban magas rangú személyiségeknek a lábát csókolták meg, később ez már csak levelekben használatos udvariassági formula lett.

A 13. században a rokonok még nemek szerint elkülönítve adtak csókot egymásnak. Csókot váltottak búcsúzáskor és viszontlátáskor. Utazás előtti búcsú alkalmával a feleség férjének csupán az arcára adott csókot.
Emil Devrient színművésznek a drezdai udvari színházban három kemény tallér büntetést kellett fizetnie, amiért kedvesét, Amalie Schönchent, a nyílt színpadon - a szigorú tilalom ellenére! - meg merte csókolni.

A 18. századból való „Nők lexikoná"-ban olvashatjuk a következőket: „Csók avagy nyelvelés, puszi avagy cuppantó: az ajkaknak a szeretetből, szerelemből fakadó vagy gerjedő összeértetése és egyesítése, amikor is két személy szája olyan erőteljesen szoríttatik egymáshoz, hogy az ajkak elválásukkor meglehetős, jól hallható utóhangot adnak ki, jeléül a kellemes ízletnek."

Ma mi a helyzet a csókkal? Az értelmező szótár tömörebben fogalmaz: „Valakinek, valaminek - szeretetből, gyöngédségből, tiszteletből, társadalmi szokásból vagy a szerelmi vonzalom kifejezéseként - zárt, majd felpattantott ajakkal történő érintése."
Most pedig egy nagyon kellemetlen probléma következik, a szájszag!
Amikor Néró római császár vendégeket hívott, azoknak az előcsarnokban gargarizálniuk kellett. Erre a célra illatosított szájvíz állt rendelkezésükre. Ami az eredményt illeti, az eléggé kétes lehetett. Azt a szájszagot ugyanis, amelyről most fogunk beszélni, a szájvíz legfeljebb leplezheti - egyéb eredménye nincs!

Ha hagymaevés, erős dohányzás vagy egyéb, ilyen „utóhatást" okozó ételek vagy italok fogyasztása okozza a kilélegzés tisztátlanságát, különféle dezodoráló - szagtalanító - szerek segítenek. Hordjunk magunkkal a retikülben vagy kabátzsebünkben mindig klorofill tablettát, gyakran elegendő egy-egy szem mentolos cukorka is, hogy segítsen rajtunk. Otthon pedig a fogmosás, a szájvízzel való öblítés az, amit sikerrel alkalmazhatunk.
De most térjünk rá arra a szájszagra, amelynek mélyebben fekvő oka van. Hol kereshetjük ezt az okot? A rossz fogakban, gyomorbántalmakban, az orr, a homloküreg megbetegedéseiben vagy gennyes mandulagyulladásban. A kellemetlen szájszag anyagcserezavarokra is utalhat. Kevésbé ismeretes, de nagyon fontos tudnunk, hogy némely esetben a szájüregben található nyálmirigyek megbetegedése következtében is fölléphet ez a kellemetlen jelenség. Hogy ezek közül melyik a „bűnös", az igazi ok, azt kizárólag orvos állapíthatja meg. És ha ő kész a diagnózisával, gyógykezelést rendel, amely ismét tiszta, szagtalan lehelethez segít.
És most ismételjük meg, amit az előbb mondtunk: ha a szájszagot étel vagy ital okozza, száj pasztilla, öblögetés és fogmosás is segít. Ha beteges jelenségről van szó, az orvosnak az elsődleges bajon kell segítenie, és ez egyidejűleg megszünteti a szájszagot is.
A kellemetlen szájszag már az ókorban is oka lehetett annak, hogy valakit fontos állásból kizárjanak. Ma több ország házassági törvényei szerint válóoknak számít. A szájszag ugyanis nemcsak az illető, hanem egész környezete számára kellemetlen. Ráadásul komolyan zavarhat valakit hivatása ellátásában.
Tegyen talán ön is próbát. Lélegezzék mélyet, tartsa tenyerét behomorítva szája elé, lélegezzék lassan ki - aztán szimatoljon bele.